A falu különös alakjai közt szót érdemel H'arács Kisasszony.
Különös, de csak nekünk, távoliaknak.
A falusiak mind megszokták már személyét.
- Miért írja furcsán a nevét?
Olyan arisztokratás.
H'arács. Lehet francia ősei vannak?

Igen. Magát mindig különösnek tartotta. Többnek mint másokat.
A családfáját a 17. századig vezeti vissza.
Nagy ősök... de csak ő ismeri a történeteiket.
H'arács Kisasszony nemcsak a ködös történeteket meséli.
Gyűjti ő az élményeket, s mindent ami az életben megragadható, elspájzolható.

Nagy szoknyája van, olyan bársonyos.

Sokminden elfér ennek a szoknyának mély redőiben.

Rendszeresen mesél kalandjairól, a gazdag grófokkal, aranyos hintókkal utazásokról.


Miket gyűjtött H'arács kisasszony?
Kétértelműek meséi, a gyerekek előszeretettel hallgatják, ahogy körülülik a nagy kerjében.

Vajon egy talányos figura a szomszéd vármegyéből.
Időnként felbukkan Kriplifalván.
Vajon sokat kérdez.
Meséi és kérdései mindig elgondolkodtatják akikkel szóba elegyedik.
Beszélget az utca emberével, s be-be tér a talponállóba is, ahol a többség csak támasztja a pultot, miközben cigifüstöt eregetve maga elé mered...

Vajon nem tudjuk hány éves.
Olyan kortalan alak.
Kérdései frissítőek.

Tán gyermeki?
Tán lázas tinédzser maradt?

Vajon fontos-e, hogy hány éves?

Vajon sötét titkokat őriz-e útjairól?

Vajon nincs mit mondania, ezért kérdez?!

Vajon mit kérdeznél tőle, ha a poros úton egyszer csak szembe jönne?

Vajon hová megy?

Vajon miért jár mindig egyedül?

Vajon megérkezik-e egyszer végleg?

Vajon nem éppen egy igazi mester-e ő?
Mester, guru?, aki nyíltan kérdez... aki a velődbe lát, ha kérdésére szemérmesen hallgatsz.
Vajon félsz-e tőle, mikor magadban hallgatsz?

Vajon útjelző ... úttalan utakon.

Akire emlékeznek.
Akit, ha nem jön, akkor is újra és újra idéznek...
Akire hivatkozni lehet, hisz ő "világlátott ember".

De lehet nem is mondott semmit...
Hiszen Vajon mindig csak kérdez.
A kérdésekben él.

Vajon jókat kérdez.
Vajon jókat kérdez-e?
Vajon a "jókat" és a "kevésbé jókat" egyaránt kérdezi.

Vajon te kérdezel-e?

Úgy fejeztük be, hogy
"A többiek hallgatnak.
Egyelőre hallgatnak."

A keleti nézőpont szerint a szenvedésnek három oka van: sóvárgás(vágy), elutasítás, tudatlanság.
A közelmúltban Kriplifalván is olvastak erről.

Álljon itt rögvest egy párbeszéd, ami Axis és Marió között zajlott a minap.
Vagy egy éve?
Ki tudja...

- Elutasítod a vágyad? - kérdezte Axis.
- Nem, á nem! - válaszolta Mario.
- Sóvárogsz?! - unszolta tovább a lány.
- Dehogy! Felelte a fiú. (S közben azt gondolta, hogy azt mondták sóvárogni nem elég spirituális...)
- Pedig nekem néha olybá tűnik, hogy nagyon vágysz dolgokra, pl. csókra, meg csokira... (S felhúzta szemöldökét a lány, kérdőn.)

Majd rövid csend szakította meg a beszélgetést.

- Elutasítani a sóvárgást... hmm ez olyan... ismerősnek tűnik. Gondolkodott hangosan Mario.
- Hát könnyebb, mint vágyni az elutasítást! Olyan biztos' nem létezik. Hallottál már ilyet valakitől?
- Hja! Nem is ritka, el sem hiszed!
- Ne szívass! Ki lenne olyan balga, hogy az elutasításra vágyna?!
- Hát... aki ezt "vette le" otthon gyerekként. Például a bántalmazottaknál gyakran van az, hogy ők is ugyan úgy bántalmazókká válnak.
- Végül is… lehet akkor még ez is.
- Igen, aki elutasítva érezte magát a családban, a suliban, az megtanulta, hogy ez a normális... S ha nem ezt kapja a párjától, akkor nem is tudja mi van! Sőt még lehet az is, hogy valahogy kiprovokálja!

- Na ez már sok! Szerintem ez pszicho duma... Utasította vissza ezt a gondolatmenetet Axis.

S boldogan hallgattak vágyaikról, míg meg nem haltak.

Kriplifalva egy átlagos falu a távoli Sesem ország déli szegletében.

Lakói élik szokásos hétköznapi életüket.
Sok dolgot elkövetnek, s ezt megosztják velünk.
Életükből mindannyian vehetünk példát.

Az írásainkból fokozatosan megismerheted Kriplifalva apraját-nagyját.
Ha figyelmesen olvasgatod a történeteiket, akkor te is receptet vehetsz tőlük. Garantáltan működni fog!

Te is Beszállhatsz,

• komentelhetsz,
• megírhatod a többieknek a történeteidet
• találkozhatsz velünk felszabadult, humoros találkozóinkon

S emlékezz Bodó szavaira: van kiút kriplifalváról…