Vajon egy talányos figura a szomszéd vármegyéből.
Időnként felbukkan Kriplifalván.
Vajon sokat kérdez.
Meséi és kérdései mindig elgondolkodtatják akikkel szóba elegyedik.
Beszélget az utca emberével, s be-be tér a talponállóba is, ahol a többség csak támasztja a pultot, miközben cigifüstöt eregetve maga elé mered...

Vajon nem tudjuk hány éves.
Olyan kortalan alak.
Kérdései frissítőek.

Tán gyermeki?
Tán lázas tinédzser maradt?

Vajon fontos-e, hogy hány éves?

Vajon sötét titkokat őriz-e útjairól?

Vajon nincs mit mondania, ezért kérdez?!

Vajon mit kérdeznél tőle, ha a poros úton egyszer csak szembe jönne?

Vajon hová megy?

Vajon miért jár mindig egyedül?

Vajon megérkezik-e egyszer végleg?

Vajon nem éppen egy igazi mester-e ő?
Mester, guru?, aki nyíltan kérdez... aki a velődbe lát, ha kérdésére szemérmesen hallgatsz.
Vajon félsz-e tőle, mikor magadban hallgatsz?

Vajon útjelző ... úttalan utakon.

Akire emlékeznek.
Akit, ha nem jön, akkor is újra és újra idéznek...
Akire hivatkozni lehet, hisz ő "világlátott ember".

De lehet nem is mondott semmit...
Hiszen Vajon mindig csak kérdez.
A kérdésekben él.

Vajon jókat kérdez.
Vajon jókat kérdez-e?
Vajon a "jókat" és a "kevésbé jókat" egyaránt kérdezi.

Vajon te kérdezel-e?