Úgy fejeztük be, hogy
"A többiek hallgatnak.
Egyelőre hallgatnak."

A keleti nézőpont szerint a szenvedésnek három oka van: sóvárgás(vágy), elutasítás, tudatlanság.
A közelmúltban Kriplifalván is olvastak erről.

Álljon itt rögvest egy párbeszéd, ami Axis és Marió között zajlott a minap.
Vagy egy éve?
Ki tudja...

- Elutasítod a vágyad? - kérdezte Axis.
- Nem, á nem! - válaszolta Mario.
- Sóvárogsz?! - unszolta tovább a lány.
- Dehogy! Felelte a fiú. (S közben azt gondolta, hogy azt mondták sóvárogni nem elég spirituális...)
- Pedig nekem néha olybá tűnik, hogy nagyon vágysz dolgokra, pl. csókra, meg csokira... (S felhúzta szemöldökét a lány, kérdőn.)

Majd rövid csend szakította meg a beszélgetést.

- Elutasítani a sóvárgást... hmm ez olyan... ismerősnek tűnik. Gondolkodott hangosan Mario.
- Hát könnyebb, mint vágyni az elutasítást! Olyan biztos' nem létezik. Hallottál már ilyet valakitől?
- Hja! Nem is ritka, el sem hiszed!
- Ne szívass! Ki lenne olyan balga, hogy az elutasításra vágyna?!
- Hát... aki ezt "vette le" otthon gyerekként. Például a bántalmazottaknál gyakran van az, hogy ők is ugyan úgy bántalmazókká válnak.
- Végül is… lehet akkor még ez is.
- Igen, aki elutasítva érezte magát a családban, a suliban, az megtanulta, hogy ez a normális... S ha nem ezt kapja a párjától, akkor nem is tudja mi van! Sőt még lehet az is, hogy valahogy kiprovokálja!

- Na ez már sok! Szerintem ez pszicho duma... Utasította vissza ezt a gondolatmenetet Axis.

S boldogan hallgattak vágyaikról, míg meg nem haltak.